2011.április 10-én egy szeles, hűvös reggelen kis csapat gyülekezett a mezőnyárádi iskola kapujában. Nem voltak restek vasárnap reggel sem korán kelni és kitűzött céljukat véghezvinni. Miután mindenki megérkezett és felszállt a buszra, Pest felé vették az irányt, persze volt egy fontos megálló Mezőkövesden, hiszen a program főszervezőjét, Gallik tanár bácsit sem hagyhatták itthon. Miután kiteljesedett a kis csapat, izgatottan várták, hogy megérkezzenek a Hősök terére.
Hirdetés_______________________________________________________________________
No de vajon miért látogattak a fővárosba?
A Szederkényi Anna Tagiskolát képviselték a Vivicittá futáson! Ez a rendezvény nem is annyira a versenyről szólt, mint inkább arról, hogy együtt mozogjon sok-sok ember. Több ezer induló között állt rajthoz a maroknyi citromsága pólós, mezőnyárádi tanulók által alkotott csapat.
Még el sem dördült a rajtpisztoly, a kisebb gyerekek már azt kérdezték, hogy „ugye jövőre is jövünk?” Mikor meglódult a tömeg és kikanyarodtak a kordon szűkös folyosójából, hátranézve akkor pillantották csak meg igazán, hogy mekkora tömeg indult meg hömpölyögve! Sokan már pár száz méter után gyaloglásra fogták a dolgot, míg a hazaiak közül a mindenkit megszégyenítő gyorsasággal törtek előre a legkisebbek. Végül mindenki célba ért.
Kipirulva és megszomjazva huppantak a zöld gyepre. Hihetetlen, de abban az óriási embertömegben öt perc alatt egymásra találtak és megkönnyebbülten pihenhették ki a 3 és fél kilométeres megpróbáltatást.
A futók jutalmul a támogatók ajándékain kívül egy feledhetetlen vasárnap emlékét kapták, amivel hozzájárultak az egészségükhöz.
Reméljünk, példájukat mások is követik majd, ha nem is versenyeken, és nem is futással, hanem mindenki a számára kedves mozgásos tevékenységgel.
|