Kutyalesen… - olvasói levél

Írta: Eleven Televízió

2018. július 24. kedd, 10:02

Négy évvel ezelőtt költöztem Bükkábrányba, a város zajából, szmogjából. Csendes szép környezet.
A boltok körülbelül egy kilométerre vannak. Kocsim nincs, ezért biciklivel kezdtem el járni a bevásárló körutamra. Majd egy idő után rájöttem: a sétálást sokkal jobban szeretem. Nem kell sietnem, nem rohanok, több időm marad a friss levegő belélegzésére. Néha vittem magammal az MP3 lejátszóm.
   Aztán eljött az a nap, amikor utoljára ültem fel a biciklimre. Tavaly, egy tavaszi napon, elindultam bevásárló körutamra. Alig tettem meg pár száz métert, amikor megláttam tőlem nem messze, egy vajszínű kutyát, amint épp felém jön. Hirtelen gondolataim összekavarodtak, nem tudtam mit tegyek. Leszálljak, menjek tovább, visszaforduljak? Mivel sürgős dolgom volt, úgy döntöttem, tovább megyek. Rosszul döntöttem! Nem telt el pár perc, amikor a kutya szaladva felém, először megkerült, majd száját kinyitva beleharapott a poncsómba. Egy szerencsém volt, hogy bő szabású, és a kutya csak azt kapta el. Őszintén szólva utána nem tudom hogyan is kerültem az útkereszteződésnél a zebrához. Amikor leszálltam a bicikliről, és megnéztem a szétszaggatott poncsómat, akkor kapcsoltam, hogy mi is történt velem. Azóta gyalog járok, csak sürgős esetekben szállok biciklire.
   Eltelt fél év, nem kellett félnem a kutyáktól, de aztán megint veszélyben éreztem magam. Egyik bevásárlás előtt, sétám közben láttam, amint egy kocsi kiáll az udvaráról. Nem állt meg, nem zárta be a kaput, hanem tovább hajtott. A nyitott kapunál megjelent egy „óriás” kutya, aki épp élvezte a szabadságát. Pár másodperc múlta elhagyta területét, majd mikor szemünk találkozott egymással, nem tudtam eldönteni, most örömében kezdett el szaladni, vagy épp rossz kedvében van. Megálltam, rájöttem köztünk még olyan hosszú a tér, még visszafordulhatok. Azt is tettem, de nem haza indultam, hanem átmentem a Mátyás király útra. Egy kicsit megnyugodtam, amikor hirtelen megint kutyaugatást hallottam. De nem egyet, nem kettőt, hanem hármat. Megkötés nélkül, szabadon szaladgálnak a járókelők ijesztgetésére. A legjobban akkor félek, amikor ráugranak a kapura. Ekkor arra gondolok, mi lenne, ha épp a kapu akkor nyílna ki? Ha nincsenek megkötve, hol a kennel? Pont ezért nem szoktam a járdán menni.
   Néhány nappal ezelőtt Apukám jött haza biciklivel, amikor egy „óriás” kutya ugatás közben ráugrott, lelökte, és a földre esett. Ugyanez történt meg az egyik szomszédasszonyommal is, aki sajnos nem egyedül volt, hanem a kis unokájával. Mindketten leestek a földre. Ilyenkor mit tegyünk, ha egy nyolcvan éves embert, vagy egy általános iskolás gyermeket is megtámad? Hova forduljon? Vagy amikor látjuk, hogy a kertünkben éjszaka átgázolt egy kutya, a termésünk oda lett? Kérjük el a kutya személyi igazolványát? Ez lenne a megoldás?
   Ha valaki kóbor kutyát észlel a településen, legyen szíves jelezze a Bükkábrányi Közös Önkormányzati Hivatal jegyzőjének.

Bubrik Zseraldina

Hirdetés_______________________________________________________________________